Metasztatikus méhnyakrák

A metasztatikus méhnyakrák azt jelenti, hogy a méhnyakrák már áttétet adott, vagyis a daganatos sejtek a méhnyakon kívül más szervekbe, szövetekbe is eljutottak. Itt kell beszélnünk az ún. perzisztáló méhnyakrákról, ami azt jelenti, hogy a daganat nem tűnt el teljesen a kezelés (például kemoterápia, sugárkezelés vagy műtét) után. Vagyis tartósan megmarad a szervezetben, nem reagál úgy a terápiára, ahogy várnánk. A rákos sejtek továbbra is kimutathatók – lehet, hogy ugyanott, ahol eredetileg volt, vagy esetleg már máshol is.  Ez tehát azt jelenti, hogy a metasztatikus és perzisztéló méhnyakrák előrehaladott betegségnek számít, amely összetettebb kezelést igényel, a kezelés mindig egyénre szabottan történik. A rendszeres kontrollvizsgálatok különösen fontosak, mivel ezek segítségével követhető a betegség lefolyása és a kezelés hatékonysága. A korai stádiumban a méhnyakrák gyakran tünetmentes, de amikor áttétet ad, különböző tünetek jelentkezhetnek, attól függően, hogy hova terjedt tovább.

Ezek lehetnek például:

  • Állandó medence- vagy hátfájás
  • Fáradékonyság, fogyás
  • Véres vizelet vagy széklet (ha az érintett szerv a hólyag vagy a bél)
  • Légszomj (ha a tüdőt érinti)
  • Duzzadt lábak (ha nyirokérintettség van)

A metasztatikus méhnyakrák kezelése összetett, és egyénre szabott. A cél az életminőség javítása és az élettartam meghosszabbítása. 

A lehetőségek:

  • Sugárkezelés (radioterápia)
  • Kemoterápia
  • Célzott terápiák – pl. olyan gyógyszerek, amelyek kifejezetten a daganatos sejtek működését gátolják
  • Immunterápia – az immunrendszert támogatja a daganat elleni küzdelemben
 

A metasztatikus méhnyakrák elsővonalbeli kezelése

A platina-alapú kemoterápia ± érújraképződés gátló kemoterápiája kiújuló/metasztatikus betegségben szenvedő, kemo-naiv, orvosilag alkalmas betegek számára javasolt. A kemo-naiv azt jelenti, hogy valaki még soha nem kapott kemoterápiás kezelést. Az orvosok így nevezik azokat a betegeket, akiknél még nem alkalmaztak ilyen gyógyszeres daganatellenes terápiát. Ez fontos információ lehet a kezelés megtervezésekor, mert a szervezet reakciója más lehet annál, aki már korábban kapott kemoterápiát. Az érújraképződés gátló (lásd a fenntartó terápiáknál) platinaalapú kemoterápiához adása akkor javasolt, ha a jelentős toxicitás kockázatát gondosan felmérték és megbeszélték a beteggel.

PD-L1-pozitív daganattal élő betegek esetében, akiknél a CPS érték legalább 1, javasolt az immunterápia alkalmazása platinaalapú kemoterápiával, szükség esetén érújraképződést gátló szerrel kiegészítve. A CPS egy olyan mérőszám, amit a daganatos sejtek és az őket körülvevő immunsejtek vizsgálatánál használnak. Azt mutatja meg, hogy mennyi PD-L1 nevű fehérje van jelen – ez a fehérje segíthet a daganatnak „elbújni” az immunrendszer elől. Érdekesség képpen: a CPS-t úgy számítják ki, hogy megszámolják, hány daganatsejt, immunsejt (pl. limfocita vagy makrofág) mutat PD-L1 pozitivitást, és ezt elosztják a daganatsejtek számával, majd megszorozzák százzal. A CPS ≥1 azt jelenti, hogy legalább egy PD-L1 pozitív sejt van száz daganatsejtre vetítve.

Tehát, ha valakinek a CPS értéke 1 vagy nagyobb, az azt jelenti, hogy a daganatban van mérhető mennyiségű PD-L1, és így esélyes lehet rá, hogy bizonyos immunterápiák hatékonyak legyenek nála. 

Azon metasztatikus (és vagy rekurrens - lásd később) méhnyakrákos betegek számára, akiknek a daganata nem expresszál PD-L1‑et (CPS kisebb mint 1), korlátozottan állnak rendelkezésre elsővonalbeli immunterápiás lehetőségek. Az előrehaladott, és/vagy metasztatikus méhnyakrákos betegek többsége már korábban részesült platinaalapú kemoradioterápiában. Amennyiben ezáltal nem sikerül tartós kemoterápiás választ elérni, vagy amennyiben nem kaphatnak már több egymást követő kemoterápiát a fellépő toxicitás miatt, akkor szintén korlátozottak a kezelési lehetőségek.

 

Mit jelent az elsővonalbeli és a másod-, esetleg többedvonalbeli kezelés?

Elsővonalbeli kezelés (first-line therapy)

Ez az elsőként alkalmazott, leginkább ajánlott kezelési mód, amit az orvos a diagnózis után elindít. Általában a leghatékonyabbnak tartott és legjobban bevált kezelési kombináció (pl. kemoterápia + sugárkezelés, vagy immunterápia), amit a beteg általános állapotát, a daganat típusát és stádiumát figyelembe véve választanak ki. Célja a daganat visszaszorítása vagy akár eltüntetése.

Másodvonalbeli kezelés (second-line therapy)

Akkor alkalmazzák, ha az elsővonalbeli kezelés nem hatott megfelelően, vagy a betegség visszatért (rekurrens lett), illetve, ha a daganat rosszabbodott (progresszió történt).
Ez egy “tartalék lehetőség”, amely egy másik terápiás megközelítést kínál (pl. más típusú kemoterápiás szerek, immunterápia, célzott terápia).

Többedvonalbeli kezelések (third-line, fourth-line, stb.)

Ha a második vonalbeli kezelés sem válik be, akkor jöhet szóba a harmad- vagy negyedvonalbeli kezelés. Itt már kevesebb a lehetőség, és gyakran a cél inkább a tünetek enyhítése, az életminőség javítása és az élet meghosszabbítása, mintsem a gyógyulás.

 

Immunterápia a méhnyakrák kezelésében – amit érdemes tudni

A daganatos sejtek különleges tulajdonsága, hogy képesek folyamatosan, szinte korlátlanul szaporodni. A szervezetünknek azonban van egy természetes védekező rendszere, amely észreveszi ezeket a rendellenes sejteket, és megpróbálja elpusztítani őket. Ezt a folyamatot nevezzük programozott sejthalálnak, amit többek között a PD-1 nevű fehérje szabályoz.

A daganatos sejtek azonban sokszor „megtanulják”, hogyan bújjanak el az immunrendszer elől. Egyes méhnyakrákos sejtek például egy PD-L1 nevű anyagot termelnek, amely képes leállítani a védekező sejtek (T-sejtek) működését. Ez különösen fontos a HPV-fertőzéssel összefüggő méhnyakrákoknál, mert ezek gyakran legyengítik az immunválaszt.

Az immunterápiás gyógyszerek – mint a PD-1 vagy PD-L1 gátlók – segítenek újra „felébreszteni” az immunrendszert. Blokkolják a daganat és az immunsejtek közötti gátló jeleket, így a szervezet újra képes felismerni és megtámadni a rákos sejteket.

A vizsgálatok kimutatták, hogy sok méhnyakrákos daganat termel PD-L1-et, ezeket nevezzük PD-L1 pozitív daganatoknak. Az immunterápia ezeknél a betegeknél gyakrabban lehet hatékony. Akiknél a daganat nem termel PD-L1-et (ez a PD-L1 negatív daganat), azok számára korlátozottabban elérhetők az immunterápiás lehetőségek.

Az előrehaladott vagy áttétes méhnyakrákban szenvedő betegek gyakran már részesültek platinaalapú kemoterápiában és sugárkezelésben. Ha ez nem vezet tartós javuláshoz, vagy ha a kemoterápia mellékhatásai miatt nem folytatható, akkor kevesebb kezelési lehetőség áll rendelkezésre.

Fontos tudni, hogy az áttétes méhnyakrák esetén már létezik immunterápia olyan betegek számára is, akiknél a daganat PD-L1 negatív – vagyis akiknek eddig nem volt hozzáférhető ez a kezelés. Ez egyébként rekurrens (kiújuló) méhnyakráknál is adható. A gyógyszert az onkológus kérvényezi, és külön engedéllyel adható.

A kezelés infúzió formájában, háromhetente történik, a beteg testsúlyához igazított dózisban. Előfordulhatnak mellékhatások is, például:

  • fáradtság,
  • hasmenés,
  • pajzsmirigyproblémák,
  • tüdő-, bél-, máj- vagy szívizomgyulladás.
  • Tüneti kezelés (pl. fájdalomcsillapítás, pszichológiai támogatás)

Az immunterápiáról minden esetben az onkológus tud személyre szabott tájékoztatást adni.

Fontos megérteni még a következőket: A rekurrens méhnyakrák azt jelenti, hogy a beteget korábban már kezelték méhnyakrákkal, a daganat eltűnt, de később visszatért.
A rekurrens rák lehet: helyi (lokális), ami a méhnyak környékén újul ki, regionális, ami a közeli nyirokcsomókban jelenik meg újra vagy távoli (metasztatikus), amely a test más részében bukkan fel, például a tüdőben, májban stb.

A méhnyakrákkal diagnosztizált nők hozzávetőlegesen harmadánál alakul ki perzisztáló vagy rekurrens betegség, amely korlátozott mértékben gyógyítható.

Jelenleg itt vagy
Metasztatikus méhnyakrák