Kiújulás

Az alábbi kezelési elvek a petefészek-daganatok döntő többségét képező, hám eredetű daganatokra vonatkoznak. A ritkább, más szövettani szerkezetű tumorok kezelése ettől eltérhet. A kezelés lényegesen különbözik a fél éven belül és a fél éven túl kiújult daganatok esetében.

A platina tartalmú kezelés után fél éven túl kiújult betegséget „platina-érzékeny” daganatnak hívjuk. A prognózis kedvezőbb, mint a fél éven belül kiújultak esetében.

Amennyiben csak néhány áttét igazolódik, és ezek eltávolíthatóknak tűnnek, a kiújulás fél éven túl volt, és az első műtéti kezelés során teljes daganatmentesség volt elérhető, az első lépés a műtét, amennyiben kivitelezhetőnek tűnik. 

A műtét elvégzésének akkor van értelme, ha az összes daganatos gócot el lehet távolítani, és utána a kemoterápiát csak ún. biztosító kezelésként alkalmazzák. 

Amennyiben a kiújult daganat elhelyezkedése a műtéti kezelést nem teszi lehetővé, vagy túl nagy a műtéti szövődmények kialakulásának esélye, bizonyos esetekben szóba jöhet a daganat sugárkezeléssel történő kezelése.

Ha a gócok nem távolíthatók el (mert pl. olyan helyen van, hogy magas a műtéti szövődmény lehetősége, vagy túl sok góc van, vagy távoli helyen alakult ki - tüdőben, májban, csontban), újra a platinatartalmú kezeléshez folyamodnak. Ha a korábbi kemoterápiás kezelés után nem maradt vissza mellékhatás (pl. kéz-láb zsibbadás), úgy ezt ismétlik meg.

Ha maradt vissza mellékhatás, akkor platina-monoterápia vagy platinabázisú kombináció választható. A kezelés hatékonyságát növelhetik a kemoterápia mellé adott egyéb kezeléssel, természetesen az előnyöket és a kockázatokat mérlegre téve.

A kezelések eredményességét három ciklusonként CT- és CA-125 vizsgálatokkal ellenőrzik. Ha a daganatos gócok száma és mérete csökken, a kezelést folytatják. Ha úgy tűnik, hogy eltávolíthatókká váltak, a műtét lehetősége ismételten felmerül.

Ha teljesen eltűnnek a gócok, a kezelést befejezik. Ekkor szóba jöhet ún. PARP-inhibitor fenntartó kezelés, mely bizonyos molekuláris eltérések esetén (ún. BRCA-pozitív betegeknél) jelentősen megnyújtja a következő kiújulásig eltelt időt.

Ha lényeges változás nincs, a kezelés szintén folytatható, nem tolerálható mellékhatások megjelenéséig.

Ha új áttétek jelennek meg, vagy a gócok mérete jelentősen nő, terápiaváltásra van szükség. 

A betegséget ezek után „platina-refrakternek” tekintik, kezelése a „platina-rezisztens” betegségnek megfelelően történik. „Platina-rezisztens” a betegség, ha az előző (platinatartalmú) kezelés után fél éven belül újul ki. A prognózis rossz, ezért általában a műtét nem jön szóba. Ebben az esetben platinamentes kemoterápiák közül választhatnak, melyeket önmagukban vagy az érképződést gátló kezeléssel kombinálva alkalmazhatnak. Természetesen az előnyöket és a kockázatokat itt is mérlegre téve.

A nemzetközi és a hazai terápiás javaslatok alapján, ha két egymást követő platinamentes kezelésre nem reagál a tumor, nem érdemes harmadik szert alkalmazni, mert fellépett az ún. kemorezisztencia. Ilyenkor még a hormonterápia is szóba jöhet, ha a szövettani vizsgálat alapján a daganat erre érzékeny lehet.

Mind a platinaérzékeny, mind a rezisztens (a platina-kezelésre nem érzékeny - tehát nem működik a platina-alapú kemoterápia, mint kezelés) tumorok esetében érdemes megfontolni az orvos által ajánlott klinikai vizsgálatban való részvételt, hiszen ez plusz terápiás lehetőséget jelent. Lásd: Klinikai vizsgálatok állomás.

Kemorezisztencia esetén (ha nem használ a kemoterápia) - molekuláris patológiai elemzéssel feltárt célpontok esetében - a célzott kezelés is rendelkezésre áll.

Mivel a petefészekrákok többségét igen előrehaladott stádiumban fedezik fel, a kemoterápiás kezelés ellenére is gyakori a kiújulás (recidíva). Éppen ezért a kezelt betegeket igen szoros ellenőrzés alatt tartják, és gyakori felülvizsgálatokra van szükség. Ez rendszeres nőgyógyászati vizsgálatot, ultrahang- és CT-vizsgálatot, valamint a CA-125 tumormarker szintjének folyamatos megfigyelését jelenti.

Kiújulás gyanúja esetén szükség lehet újabb laparotómiára, azaz hasfalon keresztüli mintavételre, mert legbiztonságosabban így lehet észrevenni a visszamaradt, vagy kiújuló daganatot. Ilyet azonban egyre ritkábban végeznek, mert a korszerű diagnosztikai eszközök segítségével egyébként is megbízható felvilágosítás nyerhető a daganat esetleges kiújulásáról.