Kivizsgálás

Diagnózis

Kezdeti stádiumban a gondos klinikai, kolposzkópos és citológiai vizsgálat hívhatja fel a betegségre a figyelmet. Az előrehaladott, klinikai tüneteket adó esetek felismerése többnyire egyszerű, bár a kiindulási hely tisztázása ilyenkor nem mindig könnyű. A diagnózis alapja természetesen mindig a szövettani lelet. A pontos diagnózis felállításához és a stádium meghatározásához a tumordiagnosztikában szokványos módszereket, képalkotó eljárásokat használnak. A környéki terjedést legjobban a kismedencei MR és a hüvelyi ultrahang-vizsgálat tudja kimutatni. A regionális nyirokcsomó áttétek felismerésére az ultrahang, MR- és CT-vizsgálatot is használhatják. Távoli áttétek vizsgálatában természetesen segítségre lehet a röntgen, UH, szcintigráfia, CT és a PET-CT.

 

Stádiumok

I. stádium - csak a hüvelyfalat érintő folyamat.

IA: csak a hüvelyfalra terjed, és nem nagyobb mint 2 cm;
IB: csak a hüvelyfalra terjed, és nagyobb mint 2 cm az átmérője.

II. stádium - hüvelyfalat áttörő betegség, mely a medencefalat még nem éri el, érinthet környező szerveket, mint pl. a húgyvezetéket, következményként szűkületet hozva létre így akár vesepangást is. Még nem ad nyirokcsomó-áttétet.

IIA: 2cm-nél kisebb;
IIB: 2 cm-nél nagyobb.

III. stádium - medencefalat elérő, vagy kismedencei nyirokcsomókba áttétet adó betegség.

IV. stádium - a daganat a húgyhólyagot, végbelet érinti, illetve a kismedencén túl is terjed (nyirokcsomó-státusztól függetlenül).

                                                                                                     

A szövettani eredmény, valamint a képalkotó vizsgálatok eredményei alapján egy többtagú orvoscsoport, az “onkoteam” hoz döntést a kezelésről.

Az onkoteam egy többtagú bizottság, ahol a komplex ellátás valamennyi szakterületének képviselője jelen van, tehát nőgyógyász, kismedencei daganatsebész, klinikai onkológus, sugárterapeuta, patológus és radiológus. A résztvevők száma bővülhet komplex ellátást igénylő esetben. Az onkoteam a megállapított pontos diagnózis és stádium alapján, a szakmai irányelveknek megfelelően javaslatot tesz a terápiára, mely lehet műtét vagy sugár- és kemoterápia, illetve ezek kombinációja.

A patológia a legszerteágazóbb és így a legizgalmasabb szakterülete az orvostudománynak.

A patológia 85%-ban az betegből eltávolított szövet- és sejtminták feldolgozását végzi diagnosztikus céllal. A hatályos Egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. tv. 204§) szerint valamennyi szövet, szerv vagy szervrészlet esetén szövettani vizsgálatot kell végezni. A vizsgálatot a patológiai laboratórium végzi, mely minden kórházban, egyetemen és országos intézetben működik. Vannak magánlaboratóriumok is.

A patológiai laboratóriumokban speciális személyzet dolgozik. Patológus szakorvosok, szakorvos-jelöltek, rezidensek, biológusok mellett magasan képzett szövettani-, immunhisztokémiai szakasszisztensek, citológus előszűrő asszisztensek, okleveles boncmesterek, adminisztratív munkatársak, logisztikai segítők végzik napi rutin szerint feladataikat.

A patológus az orvosi egyetem elvégzését követően 5 év után szakvizsgát tesz szövettanból és kórbonctanból. Kiegészítő szakvizsga a citopatológia és a molekuláris genetikai diagnosztika. A patológus minden szakiránnyal foglalkozik, de hosszú évek alatt specializálódhat például többek között nőgyógyászati daganatok és betegségek diagnosztikájára is. A patológus az onkoteam meghatározó tagja.

A szövettani mintát a klinikus orvos veszi le, majd ezt a szövetdarabot előírás szerint a patológiai laboratóriumba küldi, ahol ezt feldolgozzák. A szövettani vizsgálat speciális tudást igényel, sok évi gyakorlás és tapasztalat szükséges hozzá. A szakmai előírásokat minden laboratórium egységesen alkalmazza. Például méhnyakrák-diagnosztikában meghatározott szövetblokkokat vizsgálnak, nyirokcsomókat elemeznek és immunhisztokémiai vizsgálatokat végeznek.

Valamennyi daganatos betegség kapcsán ma már nagy szerepe van a molekuláris genetikai vizsgálatoknak, melyek során a daganatos szövetben olyan genetikai eltéréseket keresnek, melyeknek a kezeléssel kapcsolatban relevanciájuk van, jelenlétük esetén például bizonyos célzott terápiás készítmények alkalmazhatók. Ezt legtöbbször protokollszerűen végzik, vagy az onkoteam illetve a kezelőorvos is kérheti, tehát nem a páciensnek kell kérni, utánajárni.

A vizsgálatról meghatározott tartalmú részletes szövettani lelet készül, a szövettani diagnózis alapján tervezhető meg a beteg további kezelése. A jelenleg rendelkezésre álló terápiák mindegyikéhez elérhető közfinanszírozottan a szükséges vizsgálat.

A konvencionális vagy folyadékalapú (liquid based) méhnyak kenetek, testüregi folyadékok, vékonytűvel vett aspirátumok vizsgálatát a citopatológus végzi. A vékonytű aspirátumot klinikus orvos és a citológiaik szakrendelőben maga a citopatológus is leveheti.

A patológus sokat foglalkozik a betegekkel, gyakran hosszas nyomozómunkát folytat a beteg érdekében, hogy a legpontosabb diagnózis születhessen. A patológus részleteket, összefüggéseket vizsgál, leletével segíti a klinikus gondolkodását. A patológia a háttérben dolgozik, a betegek most már sokkal többet tudnak a szövettani- vagy citológiai leletük jelentőségéről. Ezek a leletek az EESZT Lakossági Portálról letölthetők.

FONTOS: A nőgyógyászati daganatok kezelése onkológiai centrumban történjen, erre a területre specializálódott nőgyógyász onkológus, klinikai onkológus, daganatsebész által!

Jelenleg itt vagy
Kivizsgálás